Nagyon
meglepődtem, mikor meghallottam az idegen hangot és csak hirtelen
felindulásból, pillanatnyi ötlettől vezérelve mondtam azt, hogy táncpartnerek
leszünk. Nem akarom, hogy félreértés legyen belőle.
- A táncpartnere vagyok. Örülök a
találkozásnak, a nevem Kim Hye Na, Hanna.
- Valóban? Én Cho Shinhwan vagyok.
- Hwan, ne értsd félre, nem a táncpartnerem,
hanem a lakótársam… vagyis lakótársunk.
- Mióta is?
- Ma óta.
- És miért?
- Mert jól jöhet, ha valaki néha kitakarítja
a lakást.
- Hé, nem cselédnek megyek, hanem azért,
hogy legyen hol laknom! Az, hogy rendet rakok, már csak plusz dolog. – még mit
nem! Nem leszek a szolgálójuk, akkor inkább hazamegyek.
- Értem… vagyis nem, de ez a te esetedben
nem újdonság. Ugye azzal tisztában vagy, hogy egyikünk cége sem fogja
megengedni, hogy ő velünk legyen.
- Amiről nem tudnak, az nem fáj…
- Titokban akarsz engem tartani? –
csattantam fel – Ezt mégis hogy tervezed? – melleim alatt összefontam
karjaimat. Nem elég, hogy rabszolgának tekint, még rejtegetni is akar. Oké,
hogy szükségem van egy helyre, de ez csak ideiglenes, nem akarok életem végig
itt maradni. Ráadásul mi lesz, ha valaki átjön? Mindig el kell majd bújnom,
nehogy megtaláljanak? Na, azt már nem! – Megmondtam, hogy nem jó ötlet, nem
akarok senkinek se galibát. Inkább hazautazok.
- Haza? – a Shinhwan nevű srác nagyon
értetlenül nézett rám, kb. annyira, mint én az előbb, mikor megtudtam, hogy nem
is tudhatnának a létezésemről.
- Magyarországra.
- Hova?
- Te tényleg nem tudod, hogy hol van, vagy
csak szórakozol velem? Oké, tényleg nem nagy ország és nem is valami híres, de
ez azért elég kínos, nem gondolod?
- Ha így folytatod, akkor nem egyezem bele,
hogy velünk maradhass…
- Tudod, nekem nem úgy tűnik, hogy te lennél
a főnök. Inkább Min Jun hordja nálatok a nadrágot.
- Honnan…? Elmondtad neki? – Hwan idegesen
fordult az említett fiú felé. Nem értem, min van úgy kiakadva. Hacsak… na ne!
- Álljunk meg egy szóra! Mika, ugyebár, te
azt mondtad, hogy homoszexuális vagy… Ő lenne a „partnered”?
- Igen. De ebben mi olyan meghökkentő?
- Semmi-semmi… Szóval, akkor maradhatok?
- Estére igen, a többi meg majd kiderül.
- Köszönöm, Shinhwan. – mélyen meghajoltam
előtte.
- Nem szükséges ezt csinálnod, hagyjuk a
formaságokat. Amúgy hova indultatok?
- A boltba, hogy vegyünk tisztító szereket
meg eszközöket, mert Mika elmondása szerint nálatok nincs.
- Pedig van, csak nem tudja, hogy hol. –
Hwan szemeit forgatva sóhajtott egyet – Látszik, hogy sose szokott takarítani…
- Te csinálod helyette is, igaz?
- Szerinted?
- Gondolhattam volna. Akkor akár vissza is
mehetünk takarítani. – megfogtam Min Jun vállait és elkezdtem befelé tolni. Nem
hagyom, hogy most megússza, ha kell, a talpára kötözöm a felmosórongyot és úgy
táncoltatom meg, ha már háttértáncos a drága…
Mivel kettőnkkel már nem igazán
tudott eredményesen ellenkezni, ezért végül Mika is belement abba, hogy
legalább a saját szobáját kitakarítsa. Amíg ő ezzel foglalatoskodott, addig mi
Hwannal elintéztük a lakás többi részét. Mire végeztünk, szinte letelt az egész
nap. Hullaként dőltünk le egymás mellé a kanapén, alig volt erőnk megmozdulni.
- Mond
csak, Hye Na. – Shin felém fordította a fejét – Mihez akarsz kezdeni Koreában,
miért jöttél ide?
- Meg akarom találni önmagam, mert odahaza
kívülálló voltam, egyszerűen nem illettem oda. Ami a munkát illeti… az biztos,
hogy nem akarok életem végéig rajtatok élősködni, mint egy titkos kis
szörnyeteg. Amint lehet, szeretnék valami munkát találni és egy albérlet is jó
lenne.
- Miben vagy jó, miket szeretsz csinálni?
- Semmire se mondanám azt, hogy jó vagyok
benne, de… szeretek olvasni, a különböző apróságok gyorsan megragadnak, mint
például adatok, összegek, évszámok. Tudom, fura, de így van.
- Értem… Majd Mikával körbekérdezünk, hátha
van valahol valami neked való munka. Addig meg maradj itt és végezd a dolgod
rendesen.
- Igenis, főnökúr! – mosolyogva egyenesedtem
fel – Ki megy először fürdeni?
- Én! – vágta rá Min Jun egyből.
- Nem, mert én. Te csak a saját zugodat
pucoltad ki, de mi az egész lakást, ezért te leszel az utolsó.
- Ne vesszetek össze ezen az apróságon. Hwan
az első, te leszel a második, én meg a harmadik.
- Oké…
- Nyomás, Hwannie, vár a habfürdő. –
nevetgélve húztam fel, hogy induljon el végre.
- Ezt meg… Mika!
- Meg se szólaltam, de szívesen csatlakozok,
ha szeretnéd.
- Jesszus, ezt ne előttem, ha lehet.
- Nem is csináltunk semmit…
- Várnak a habok, indulj vagy induljatok,
nekem mindegy.
- Mióta vagy te a főnök?
- Amióta én vagyok a vendég. Mars!
Meg
sem lepődtem azon, hogy a fiúk egyszerre tűntek el a fürdőben. Mivel nem
akartam a furcsa hangokat, ezért inkább átmentem a konyhába, hogy csináljak
nekik valami vacsorát, mert amennyi eszük van, képesek lennének csak instant
kaján élni. Összeütöttem nekik egy finom zöldséglevest, amolyan magyaros módon,
megterítettem az asztalt és dolgom végeztével kiültem a kanapéra. Gondoltam,
amíg ők esznek, addig én majd tusolok. Na, ezt a tervemet jól keresztbe húzta
valaki… A fiúk épp csak kijöttek a fürdőből, mikor valaki csengetett.
- Azonnal
menj a szobámba. – utasított Mika, miközben a pólójába próbált belebújni.
- Oké,
de ki lehet az ilyen későn?
- Gőzöm sincs, de bújj el gyorsan. Hwan,
nyitod?
- Persze, már megyek is.
Gyorsan
eltűntem Mika szobájában, de nem csuktam be teljesen az ajtót, résnyire nyitva
hagytam, hogy halljam, ha elmegy az ember.
- Szia…
- üdvözölte Shinhwan az idegent.
- Sziasztok!
- Mi szél hozott?
- Jöttem beszélgetni. Talán zavarok.
- Ami azt illeti…
- Jó lenne, ha most elmennél, épp aludni
készültünk.
- Nahát, Mika, milyen kedves fogadtatás.
- Bocs, fáradt vagyok.
- Akkor majd pár nap múlva, mikor megint
ráérek, majd átjövök megint.
- Addigra veszünk pár sört és mindent
átdumálunk.
- Jó éjt!
- Sziasztok!
Amint
gyanúsan nagy lett a csend, egyből kidugtam a fejem a résen… de nem láttam
senkit. Előbújtam rejtekemből és kiosontam a nappaliba. A két fiú annyira elfáradt,
hogy a kanapén dőltek le aludni. Összebújva feküdtek egymás mellett, Hwan Mika
mellkasára tette a fejét. Olyan édesek voltak, hogy nem volt szívem felkelteni
őket, pedig elvileg én aludtam volna a nappaliban, ők pedig valamelyik
szobában. Halkan kimentem a konyhába, elpakoltam a cuccokat, a levest betettem
a hűtőbe és elszaladtam tusolni. Eleve is gyorsan szoktam, de most még jobban
igyekeztem, nehogy megint beállítson valaki, aki miatt órákig kéne a
zuhanyzóban rostokolnom. Ahogy végeztem, rögtön mentem is vissza Mika
szobájába, bebújtam az ágyába és szinte azonnal el is aludtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése