A
recepciónál ácsorogva azon gondolkodtam, mi lett volna, ha elfogadom az
ajánlatát. Tulajdonképp csak azért akarta, hogy vele menjek, hogy a cselédje
legyek. Azt pedig másnak sem vállalom, nemhogy egy idegennek.
-
Kisasszony, sajnálom, de ilyen névre nem érkezett foglalás.
- Tessék? Meg tudná nézni még egyszer?
- Már háromszor is ellenőriztem. Igazán
sajnálom, de nem tudjunk Önt fogadni.
- Nincs esetleg egy szabad szoba?
- Sajnálatos módon nincs.
- Értem, köszönöm. – megragadtam bőröndömet
és magam után húzva távoztam az épületből. Fogalmam sem volt, hogy merre tartok,
csak mentem előre… nem figyeltem senkire és semmire… csak el akartam tűnni. Épp
léptem volna le a járdáról, mikor valaki megfogta vállaimat és visszarántott.
- Te meg miért nem figyelsz előre?
- Min Jun… te…
- Tudtam, hogy egyedül teljesen el lennél
veszve, ezért követtelek. Majdnem elütöttek az előbb.
- Köszönöm… - megpróbáltam visszatartani a
sírást, de nem sikerült. – Nincs hova mennem…
- De azt mondtad, hogy a hotelben van.
- Azt mondták, hogy nem érkezett az én
nevemre foglalás.
- Az ajánlatom még mindig áll, ha érdekel.
- Komolyan gondoltad?
- Persze. Mindkettőnk jól járna vele. Neked
lenne hol laknod, nekem pedig nem kéne a házmunkákkal foglalkoznom a munka
mellett.
- Hol dolgozol?
- Háttértáncos vagyok.
- Azta! Tényleg?
- Igen. Akkor, jössz? – felém nyújtotta kezét.
- Jelenleg nem vagyok olyan helyzetben, hogy
egy ilyen lehetőséget visszautasítsak. Tehát igen, és nagyon köszönöm. –
örömmel fogtam meg kezét.
- Gyere, szerzünk egy taxit.
- Igenis, főnökúr! – szalutáltam.
Fél
óra alatt odaértünk a lakáshoz, ami egy új építésű társasház 5. emeletén volt. Kívülről
remekül nézett ki, de belülről… mintha legalábbis atombombát robbantottak
volna.
- Itt
meg…
- Ne, ne is kérdezd.
- Egyedül csináltál ekkora kupit vagy
segítséggel?
- Nos… is.
- És tényleg azt hiszed, hogy mindezt én
fogom feltakarítani… szólóban?
- Hát… mivel itt szeretnél lakni, ezért
gondolom.
- Nagyon tévedsz. Nem szeretnék, de rá
vagyok kényszerítve. A cseléded pedig nem leszek, szóval vagy beszállsz te is,
vagy ilyen trutyiban fogsz élni továbbra is.
- De… ez volt az egyetlen kikötésem azért
cserébe, hogy itt lehess!
- Tudom, és nem is mondtam, hogy nem
csinálom meg. Viszont teljesen egyedül nem vagyok hajlandó, főleg úgy, hogy
közöm sincs az egész kupachoz. Szóval…?
- Oké…
- Nagyon helyes. Hol találhatok takarító
cuccokat?
- Öhm… a boltban?
- Nem mondod, hogy még azokat sem szoktál venni?
- Pedig…
- Oh, jézus! Akkor most azonnal megyünk
megvenni őket. – megragadtam a csuklóját és magam után rángattam.
- Azt se tudod, hol…
- Dehogynem! Megfigyeltem a taxiból.
- Aish!
- Nocsak, Mika-chan! Ő meg ki? – egy másik
fiú került elő szinte a semmiből.
- Félreérted…
- A táncpartnere vagyok. Örülök a
találkozásnak, a nevem Kim Hye Na, Hanna.
- Valóban? Én Cho Shinhwan vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése