11. rész - Irány Kína (Siwon P.o.V.)

                A showt követő napon ismét Kínába készültem utazni egy sorozat miatt. Eleve is úgy gondoltam, hogy indulás előtt még benézek az ügynökségre, de arra nem számítottam, hogy hívást fogok bentről kapni. Lee Soo-man azonnal látni akart, nagyon idegesnek tűnt. Gyorsan összekaptam magam és alig fél órán belül már az irodájának ajtajában álltam. Bekopogtam és vártam.

   - Gyere be. – valamiért gyanúsan higgadt, mély hangon szólt hozzám. Beljebb mentem és becsuktam az ajtót. – Ülj csak le nyugodtan.

   - Köszönöm. – leültem és csak csendben figyeltem ujjaimat tördelve.

   - Ma ismét Kínába utazol, igaz?

   - Igen, 3 óra múlva megy a gép.

   - Tudom, a menedzsered említette korábban. – még mindig nem fordult felém és ez kezdett kissé frusztrálni. – Ugye tudod, hogy a banda szempontjából nagyon fontos, hogy a te image-eden ne essen csorba?

   - Igen, ezzel teljes mértékben tisztába vagyok. De… - szavamba vágott.

   - Ennyire jó volt a kiállítás? – elém tolt egy kisebb kupacnyi napilapot. Mindegyik címoldalán én voltam a tegnapi lánnyal.
   - Meg tudom magyar…

   - Ne nekem magyarázkodj, hanem a médiának. Én megértem, valóban csinos a hölgy, de… nem a te súlycsoportod.

   - Semmi közöm hozzá, csak megvédtem egy zaklatótól.

   - Nem a te dolgod lett volna, erre voltak ott a biztonságiak. Te azért voltál ott, hogy az Audit népszerűsítsd, nem azért, hogy botrányba kerülj holmi nőcskékkel. A lapok már összeboronáltak titeket és emiatt a fanok közül már többen elhagyták a klubot.

   - Ezt sajnálattal hallom, de…

   - Nincs de! Még egy ilyen botlás ás már nem csak ők fognak eltűnni, hanem a különböző munkaajánlatok is. A banda egyik arcaként nem engedhetsz meg magadnak még egy ilyen botlást.

   - Mégis mit tehetnék? Bújjak ki a bőrömből?

   - Viselkedj profiként.

   - Egész eddig… - ökölbe szorítottam kezemet – Igyekezni fogok.

   - Remélem is, mert nem szeretném, ha el kéne hagynod a fiúkat. Elvégre is, te hozod a legtöbb bevételt.

   - Sajnálom, hogy kellemetlenséget okoztam. – felálltam és mélyen meghajoltam – Többször nem fordul elő.

   - Bízok benned. Most pedig menj, nehogy lemaradj a gépedről.

   - Köszönöm, viszlát. – egyből elindultam kifelé. A folyosón menedzserem elkapta vállam.

   - Arra nem mehetsz ki, tele van az épület előtti terület fanokkal.

   - Mi?!

   - Tudod nagyon jól, hogy mit okoznak az ilyen jellegű hírek. Jobb lesz, ha hátul próbálunk meg kijutni.

   - Nem akartam, hogy ekkora felhajtás legyen, csak…

   - Tudom, segíteni akartál, előjött belőled a gentleman.

   - Valahogy úgy. – tarkóm vakargatva követtem – Annyira rosszat csak nem tettem… vagy igen?

   - Egyáltalán nem, csak te híresség vagy, nem tehetsz meg szabadon akármit. Ezt vállaltad, mikor aláírtad a szerződésed.

   - Tudom. – felsóhajtottam és feltettem napszemüvegemet és az ajtón kilépve egyenesen beszálltam a kisbuszba. Körben mindenhol síró és sikítozó lányok álltak, akik mind magyarázatot követeltek valami olyan dologgal kapcsolatban, ami csak egy; a média által kreált; kacsa volt.

    - Szóval… miről is szól ez az egész hisztéria.

   - Köztem és a modell között nem történt semmi, sosem láttam azel… Most hogy jobban belegondolok, nagyon ismerősnek tűnt valahonnan.

   - Biztos hasonlított a sokadik fanodra.

   - Lehet. – hátradőltem az ülésben és lehunytam szemem – Ha itt ekkora a felhajtás, akkor mi lesz odaát?

   - Már biztosan intézkedtek, nem kell aggódnod.

   - Nem aggódok… - előszedtem egy könyvet és olvastam, míg a reptérre nem értünk. El akartam felejteni a történteket, ki akartam zárni a valóságot…

Szerencsére a becsekkolással hamar megvoltunk és a repülő is pontosan indult, így hamar elszabadulhattam Szöulból. Most először nagyon vártam azt, hogy elhagyhassam a várost…