Remegő hangon, már-már könnyes
szemekkel néztem az olyannyira ismerős hang irányába. – O-oppa?!
-
Engedje el a hölgyet.
- Oppa? Hölgy? Ti meg mégis miről beszéltek?
- Oppa… Kérlek. – megfogtam kezét és szemébe
néztem – Ne sodord magad bajba miattam. – halványan elmosolyodtam.
- Ugyan, ez semm…
- Kérlek. – szavába vágtam – A média
mindenhol figyel, a csapatnak sem tenne jót, ha itt történne valami.
- Ön… Nem találkoztam már önnel valahol?
- Nem, most látjuk egymást először. –
hazudnom kellett, nem akartam, hogy felismerjen – Biztosan csak összekeversz
valakivel.
- Meglehet…
- Kérlek, menj, ezt pedig hagyd rám. – meghajoltam
illedelmesen – Kérlek.
- Rendben, de nagyon remélem, hogy nem fogja
önt tovább zaklatni ez az alak.
- Nem lesz gond, csak kérlek, távozz. –
próbáltam finoman és nem túl feltűnően letessékelni a pódiumról. Nagy nehezen,
de végül sikerült elérni, hogy távozzon, így végre a másik férfire is tudtam
figyelni. – Nézze. Nem tudom, mit képzel, ki maga, de nincs joga sem hozzám
érni, sem jelenetet rendezni a munkahelyemen. Ha maga miatt kirúgnak, akkor
elhiheti, gondoskodni fogok arról, hogy ilyen helyekre soha többé be se tehesse
a lábát.
- Ki vagy te, hogy így beszélj velem?! –
ismét elkapta állam és szorongatni kezdte.
- Elnézést, baj van? – az egyik biztonsági
ember jött oda hozzánk. A fickó egyből elengedett és egy lépést távolodott
tőlem.
- Az úr nem hajlandó távozni, többszöri
felszólítás ellenére sem, valamint erőszakoskodott is.
- Jöjjön velem, kérem. – az őr megfogta a
férfi vállát és lekísérte előlem. Megkönnyebbülten sóhajtottam fel,
megigazítottam a hajam és a ruhám, majd ismét a kamerákra figyeltem…
Szerencsémre
a nap további része gyorsan és újabb problémák nélkül telt el. Már alig vártam,
hogy végre hazamehessünk Mimivel és megmártózhassak egy jó nagy kád meleg
vízben. Az utóbbi hetekben ez volt ez egyik legrosszabb napom, hála annak az
alaknak.
- Föld
hívja Nanát. Itt vagy még?
- Itt… persze…
- Nagyon nem úgy nézel ki. Mi a baj?
- Elegem van ebből a napból. Megint
felbukkant az az idegesítő pasi.
- Aki korábban próbált téged..?
- Az és megint meg akart csókolni, de..
Siwon odajött és leállította.
- Hol voltam én ennél a jelenetnél?
- Nem tudom, de nagyon ijesztő volt. Nem is
az, hogy le akart kapni, sokkal inkább az, hogy miattam Ő majdnem bajba került.
Ha a lapokban lehoznának valamit rólunk, az biztosan nem tenne jót sem neki,
sem a bandának.
- Hye Na, értem én, hogy fontos neked,
hiszen mondhatni a szerelmed, de..nem kell túlzásba vinni az aggódást. A cég
meg tudja oldani, ha gáz van, hiszen rengeteg kapcsolatuk van, melyek az egész
média világot behálózzák.
- Mi az, hogy túlzásba viszem?! – rá
förmedtem – Egyáltalán nem túlzás, hiszen hozzá képest én csak…
- Senki vagy? Ez nem igaz.
- De még mennyire, hogy az… Inkább hagyjuk,
oké?
-
Felőlem. – előttem haladt a táskájában kotorászva, közel voltunk már a
lakáshoz. Beérve ő ledobta magát a kanapéra, én pedig a fürdő felé vettem az
irányt. Megnyitottam a meleg vizes csapot, és míg a kád telni kezdett, addig én
kimentem hozzá. – Inni valamit?
- Feltételezem nem egy a fogalmunk az
innivalóról jelen helyzetben, szóval megelégszek egy zöldteával is.
- Ez gonosz volt. – kiöltöttem nyelvem - Mindjárt
kész is lesz. Mész te először vagy én?
- Neked húzósabb napod volt, előre engedlek.
- Köszi. – odavittem neki a bögrét és mellé
ültem – Még egy ilyen nap és tuti felmondok, nem az én idegzetemnek való.
- Ne merészelj egyedül hagyni!
- Csak vicceltem, nyugi. Nem hagylak el,
annyit köszönhetek már neked…leszámítva azt az apróságot, hogy akárhányszor Ő
megjelenik, te annyiszor kavarsz bele a dolgokba.
- Nem kavarás, segítség. Segítek, hogy
hamarabb megszerezhesd magadnak.
- Honnan vetted, hogy meg akarom szerezni?
Ez abszurd! Sosem tenném, a fanok meg is ölnének.
- Azt nem hagyná, ne félj.
- Tudod… - combjára csaptam finoman –
Jelenleg az egyetlen dolog, amitől félek, hogy elúszik a ház, ha nem zárom el
gyorsan a csapot. – felálltam és magára hagyva elmentem fürdeni. Jól esett
elmerülni az illatos habokban, végre lazíthattam egy kicsit… olyannyira
sikerült mindez, hogy el is szunnyadtam és Mimi szólongatására riadtam csak
fel. Gyorsan kikecmeregtem a kádból, magamra tekertem egy törölközőt és
kinyitottam az ajtót. – Bocsi, elaludtam.
- Azt hittem, téged is elnyelt a mélység, mint
Rudit.
- Csak a habok és a fáradtság.
- Nyomás az ágyba, hogy végre én is
tusolhassak.
- Igenis, főnökasszony! – szalutáltam és
átcsoszogtam a szobámba. Megtörölköztem, a hajam is átszárítottam és elnyúltam
ágyamon. Szinte azonnal elnyomott az álom…
Reggel újult erővel keltem fel.
Nyújtózkodtam egy nagyot, kimásztam az ágyból és mentem is kávét főzni. Közben
elmosogattam a tegnapról maradt edényeket, eltettem a szárazakat és még
pirítóst is készítettem. Amint a kávé elkészült az asztalhoz ültem és az
újságot kezdtem lapozgatni. Nem találtam benne semmi érdekeset, szinte csak
politika és gazdaság volt az egészben… Épp belekortyoltam az italba, mikor
megláttam egy hírt. A kávét szökőkútként köptem ki, eláztatva vele az egész
lapot. – Na nem…?!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése