8. rész - Rendőrnéni

Már lassan egy hónapja, hogy átköltöztem Su Minhez. Az első pár nap furán telt, nehéz volt megszokni az új környezetet, de mindenképp megérte. Szép lassan gyűlt a számlámon a pénz, mert szinte minden másnap hívtak minket valahova. Hol autók mellett ácsorogtunk, hol modellkedtünk különböző reklámokban, magazinokban. Ma is épp egy showra tartunk, amit az Audi szervezett és a legújabb kocsikat fogják bemutatni. Összeszedtük a szükséges holmikat és elindultunk a rendezvény helyszínére.

   - Te tudod már, hogy mi lesz a mai téma? – kérdeztem barátnőmet, miközben felszálltunk a buszra. Néha elég érdekes elvárások szoktak lenni, remélem, végre lesz valami normális is.

   - Sejtelmem sincs, de túl sok ruhára most sem kell számítanunk az biztos. Ugye megszoktad már?

   - Nagyjából. Még mindig nem helyeslem, de ha ezért kapok fizetést, akkor… nincs mit tenni. Ráadásul eddig semmi olyan nem történt, ami miatt ott akarnám hagyni.

   - El ne szóld magad, még bármi megtörténhet.

   - Igaz, de… Tudod, amióta itt vagyok szinte csak jó dolgok történtek velem, leszámítva a szállodai incidenst. Találkoztam a fiúkkal és veled, végre van autogramom Tőle és még senki sem nézett rám furán, amiért ázsiai vagyok.

   - Talán azért, mert Ázsiában vagy?

   - Nem így értettem…

   - Tudom, csak vicceltem. Én is örülök, hogy itt vagy, végre nem az üres lakásba kell visszamennem egy-egy nap után.

   - Miért nem kerestél korábban lakótársat?

   - Hogy is mondjam… A legtöbb hozzánk hasonló munkakörben dolgozó lány nagyon nagyra tartja magát, azt hiszek, hogy ők a legek. Viszont erre nekem nincs szükségem, ezért vártam inkább a megfelelő személyre. Aki pedig te lennél.

   - Közel sem vagyok megfelelő, csak épp megtanultam befogni a szám.

   - Pont ezért vagy tökéletes, le tudsz állítani, ha arról van szó.

   - Inkább ne legyen. – leszálltunk a buszról és bementünk a komplexumba. Szokás szerint hatalmas kavalkád volt már jóval kezdés előtt. Hátul megkaptuk a ruháinkat, most sem vitték túlzásba.

   - Szóval ez alkalommal rendőrök leszünk, juppi!

   - Hé, egész sok textilt használtak, ha úgy vesszük. – felemelte a nadrágot és meglóbálta – A múltkorihoz képest mindenképp több.

   - Milyen igazad van. – átsétáltunk az öltözőkhöz és magunkra vettük a „csodás ruhakölteményeket”, aztán visszakóricáltunk a járművek mellé. Szerencsére egymáshoz közeli autókat kaptunk, így szemmel tudtuk tartani a másikat.

Nagyjából 10 órától voltunk a kocsik mellett. Fotózgattak minket jobbról, balról, szinte egész nap csak forogtunk össze-vissza. Volt egy röpke 15 perces ebédszünetünk, aztán vissza is álltunk a helyünkre.

   - Helló, Cica, megbüntetnél? – egy férfi lépett egészen közel a pódiumhoz.

   - Nem, ez nem az én feladatom.

   - Na, ne legyél ilyen szégyenlős. – egyik lábával átlépte a szalagot.

   - Uram, kérem, menjen vissza. – ellöktem magam a kocsitól és megpróbáltam kiterelni, de ő elkapott a derekamnál és magához rántott.

   - Öhm… volna szíves elengedni?

   - Ugyan miért kéne, Drága?

   - Mert nem megengedett, hogy átlépje a kordont. – szerencsére Mimi odajött hozzánk két őrrel együtt, akik leszedték rólam a férfit.

   - Minden oké?

   - Persze, nem tett velem semmit. Csak megijedtem egy kicsit.

   - Tudod mit hallottam nemrég?

   - Nem, de gondolom, mindjárt elmondod.

   - Na, ki a te oppád?

   - A kicsodám?

   - Oppa.

   - Hát… Mi?! Ő??

   - Mhm. Az előbb mondták a lányok, hogy ő is itt lesz az Audi egyik reklámarca.

   - Ez nem komoly, ugye?

   - Hát… Az itteni modellek egyben nem szoktak tévedni: ha híresség jön. A legtöbbnek az a fő célja, hogy elcsábítsa őket, hogy pénzt szerezzenek nem éppen tisztességes módon.

   - De nem akarom, hogy így lásson…

   - Miért? Nincs ebben semmi szégyellnivaló.

   - Tudom, de…

   - Nyugi, észre sem fog venni.

   - Remélem is.

Természetesen amint megjelent, egyből mindenki körülötte ugrált. Nem lepődök meg rajta, hiszen híresség, sokan szeretik és el sem tudom képzelni, hogy én kibírnám ezt minden áldott nap, de azért valahol mégis túlzásnak tartom. Ő is csak egy ember a sok közül, nem kell cirkuszi majmot csinálni belőle.

Megpróbáltam minél távolabb maradni tőle, nem akarok én is ott pattogni körülötte, az nem én lennék… De még így sem kerülhettem el őt. Pont rossz irányba fordultam, tekintetünk találkozott. Kikerekedett szemekkel nézett rám, mintha rájött volna, hogy már látott valahol, csak azt nem tudja, hogy hol is pontosan. Gyorsan elkaptam fejem, teljesen zavarban voltam. „Egyedül abban reménykedhetek, hogy nem jön majd ide.”